Az élő-holtas filmek vígjátéki változata, amiben a megmaradt emberiség az életéért küzd. A még élő ember Columbus (Jesse Eisenberg) és Tallahassee (Woody Harrelson) együtt járják a világot, hogy valahogy túlélhessék ezt a krizist és közben az útjukba álló zombikat le is mészárolják a maguk módján, ha tudják. Ezenkívül pedig sikerül összefutniuk további túlélőkkel, két lánnyal (Emma Stone és Abigail Breslin), akikkel kibövítenék a csapatukat, de az összhang hiánya további bonyodalmakhoz vezet.
A horrorpiac egyik fő látványossága a zombikat bemutató műsorok. Az oszladozó, gyilkolni és enni kívánó hajdani emberek sosem vonzottak, és ezután sem fognak. Az elmúlt napokban viszont belebotlottam egy kivételes anyagba, 2009-es Zombieland-be.
A történet egy kis narrálással kezdődik, Columbus (Jesse Eisenberg) közreműködésével, aki egy kis beszámolót tart a Földet sújtó vírusról. Megosztja velünk maga alkotta szabályait, amiknek hála, mindeddig életben maradt. Családja sohasem foglalkozott vele igazán, nagy vágya, hogy ez változzon, valamint az, hogy az életébe lépjen egy olyan lány, akinek hátrasimíthatja a haját. Koleszos szomszédja pont megfelelne ennek a kritériumnak, csak az a kis problem merül fel – egy kis gikszer utáni közös szundi végén -, hogy a lány is átváltozik. Szép kis rohangálást láthatunk, a lány vágyik a srác húsára, de az minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne legyen előétel. Plátói szerelme megválása után, srácunk útra kel, eredeti otthona felé igyekszik, abban reménykedve, hogy a családja még életben van.
Ekkor összeakad egy érdekes fazonnal, a zombigyilkológép Tallahassee-vel (Woody Harrelson). Az újonnan szerzett ismerősről kiderül, hogy mulatságát leli a zombiirtásban, egy számára nagyon kedves személyt vesztett el a vírus felbukkanása óta, valamint az, hogy él-hal egy fajta sütiért, de eddig bárhová vetődtek, csak az utált kókuszost találták. Egy ilyen pékárú kutatása közben, és néhány oszladozó ártalmatlanná tétele után, furcsa párosunk megismerkedik egy ravasz testvérpárral.
A két lány: Wichita (Emma Stone) és Little Rock (Abigail Breslin) meglopják őket, de később együtt, négyesben folytatják útjukat. Elérik Hollywood-ot, ahol egy kis pihenőt tartanak Tallahassee kedvenc színészének házában. Bill Murray nagy meglepetést okoz a csapatnak (nekem is). Ám az örömködés nem tart sokáig, egy félresikerült vicc miatt.
Columbus és Wichita egy kicsit közelebb kerül egymáshoz, de nem telik el sok idő, a négyes megint kettéválik. A lányok ismét lóvá tették az erősebbik nem képviselőit.
A húgi miatt elmennek egy vidámparkba. Azért, hogy érezze a gyerekkort, még ebben az új, mostoha világban is. Csak amikor a nővérke beindítja a gépezetet, a helyi zombilakosok is észreveszik a közeli fényeket. A testvérek felhőtlen örömködését hamar beárnyékolják a közelgő dögök.
Veszélybe kerülnek, de hamarosan jön a segítség, két megmentő személyében. Egy kis rockzene és lassítás közepette fiaink, egy alapos zúzás után megmentik a hölgyeket, akik beismerik, hogy jobban járnak, ha nem hagyják hátra újdonsült haverjaikat. Little Rocknak hála Tallahassee megkóstolhatja álmai sütijét, aztán ismét belehallgathatunk Columbus gondolataiba, aki most már tényleg közelebb kerül Wichitához, valamint rájön, hogy van családja.
A horror és a vígjáték műfaj keveredéséből igen érdekes, hátborzongató és mulattató alkotások láthatnak napvilágot. Ide tartoznak a Horrorra akadva paródiák – erre inkább csak a mulattató jelző érvényes -, vagy a Haláli holtak hajnala. A Zombieland is szépen rendelkezik ezekkel a jegyekkel, nagyszerűen kikapcsolja a horror ággal kevésbé barátkozókat is.
A zombivilág alaptörténete adott, ami a megszokott sémákra épül: néhány túlélő, akik előbb-utóbb összefognak, valamint sosem fogyó élőholtak. A játékidő a maga 80 percével elég rövid, és ha a közepén egy picit megpihen a történet, mégis kellő szórakozásról biztosít. A színészek alakításával semmi gond, a vendégszereplő pedig tökéletes – főleg a végjátéka :D. A zene nagyszerű, a támadások aláfestésére tökéletesnek bizonyul a rock. Az operatőri munka, a felíratok felbukkanása, a zombik kinézete jóleső. A sminkeseknek és a statisztáknak külön dicséret jár, nagyon élethűen alkották meg a haláli népséget. Az akciórészek kidolgozása klasszul sikerült munka lett. A poénok pont ott csattannak, ahol kell, és bevallom, Tallahassee drámáján egy kicsit elérzékenyültem. A látványvilág szép munka, amin a jól időzített lassítások még nagyobbat dobnak. Egy kis romantika is helyet kap a történetben, pont annyi, amennyi szükséges.
Vicces, undorító, meglepő, ritka jó horror-vígjáték, szimpatikus karakterekkel, ütős zenével és jól kinéző támadásokkal. Egyvalamitől viszont frászt kaptam. Columbus szinkronhangja nagyon rossz volt, nem illett a karakterhez. Ez a pici, nekem nem tetsző részlet eléggé eltörpül a sok pozitívum mellett, amivel a Zombieland bebizonyítja, hogy egy igényes darabbal állunk szemben.
.jpg)
.jpg)
